Most 2009. Június első napja van, 9 óra 18 perc... Pünkösd hétfő. Nagyon félek a mai naptól, a du. 5 órától. Találkozom a kedvesemmel, és azt hiszem, el fog dőlni további életünk! Bizonyos, hogy mától másképpen fogunk élni. Én, aki eddig minden döntésemet határozottan, bátran, vita nélkül hoztam, félek, "remegek mint a nyárfalevél". Ugyanis most nem én fogok dönteni magamról, 1961 óta először. Vajon ő is átérzi ezt? Persze nem csak rólam fog dönteni, rólunk, további életünkről, ami hatással lesz a körülöttünk élőkre is! Vajon jól fog dönteni? Vajon elég bátor lesz "fölvállalni" egy olyan embert, mint én? Tudja-e, hogy valójában saját magáról is dönt? Gyermekeinkről, barátainkról..... Természetesen tudom, hogy tudja, és helyesen fog dönteni, bármi legyen is az!
58 éves vagyok, de csak most éreztem ilyet először, a szeretet, a szerelem csodálatos ízét, a hiányzol szó igazi jelentését, a símogatás borzongató finomságát, az ölelés gyönyörűségét......Tudom, ezek csak szavak, de aki érezte már ezeket, csak az tudhatja mit jelentenek! A többieknek csak kívánhatom, hogy legyen részük hasonlóban.
Hát ennyi jött elő belőlem, 7 óra múlva már mindenképpen boldog leszek!
________________________________________________________________________
Ma írtam egy hozzászólást a CSP-ben:
"Nos! Bármilyen hihetetlen, én is fölébredtem egyszer éjjel, neteztem, és ott volt előttem az asztalon az én kedvesem telefonja. Eszembe jutott, hogy kirakom neki háttérnek a legutóbb neki küldött képet, amin gólyák vannak. Üzenet megnéz, én barom!, és mit kellett megtudnom? B.-nek írta, barátjának, hogy egész délután szeretkezett(velem) ami igaz is volt. Majd: azt írta neki, hogy hiányzik a teste, meg ilyesmi....B. a baráti körhöz tartozik, nemrég együtt vittük le az én tündérkém elromlott hűtőjét a 2.-ról!!! Igaz a mondás, ha előbb érnél haza, előbb telefonálj!"
Hát ennyit az én korábbi "boldogságvárásomról"
Padlón vagyok...........Nem telefonáltam... tényleg barom vagyok!
